Az alábbi cikk a hozzátartozói nyugellátások egyik fajtájáról, az árvaellátásról szól. Ez a jogintézmény elég speciális, ezért több törvény és rendelet is szabályozza.

A cikk két részből áll: az első rész e jogintézménnyel kapcsolatos alapfogalmakat, és annak főbb jellemzőit mutatja be, míg a második rész az árvaellátással kapcsolatos igényérvényesítést, és az ahhoz kapcsolódó eljárást tárgyalja.

Mindkét rész végén ismertetve lett néhány – az adott témával kapcsolatos – bírói gyakorlat is.

A nyugellátás fogalma.

A nyugellátások olyan, a keresettől, jövedelemtől függő rendszeres pénzellátások, amelyek a biztosítottnak (volt biztosítottnak), illetve a hozzátartozójának nyugdíjjárulék megfizetése ellenében szerzett szolgálati idő alapján járnak.

A nyugellátások a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretein belül járnak a biztosítottnak.

A szolgálati idő.

A szolgálati idő fogalmát a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 4. § (1) bekezdés h) pontja határozza meg.

Szolgálati idő az az időszak, amely alatt a biztosított nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt, illetve megállapodás alapján nyugdíjjárulékot fizetett. A nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség nélkül szolgálati időnek minősülő időszakokat a Tny. külön határozza meg.

Tartásra köteles és képes hozzátartozó.

A Tny. 4. § (1) bekezdés i) pontja szerint tartásra köteles és képes hozzátartozó az az árvaellátást, illetve a szülői nyugdíjat igénylő tartására törvény alapján, – a tartási kötelezettség sorrendjében – az elhunyt jogszerzőt megelőzően köteles személy,

ia) akivel szemben a bíróság elrendelte az árvaellátást igénylőt, illetve a szülői nyugdíjat igénylőt megillető tartás teljesítését, vagy

ib) akinek – a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerint – a családjában az egy főre jutó jövedelem meghaladja az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összegének két és félszeresét, kivéve, ha a bíróság úgy döntött, hogy vele szemben nem rendelei el az árvaellátást igénylőt, illetve a szülői nyugdíjat igénylőt megillető tartás teljesítését, azzal, hogy az ismeretlen helyen tartozkodó személyt tartásra képtelennek kell tekinteni.

Forrás: pexel.com

Árvaellátás fogalma.

A Tny. 4. § (1) bekezdés f) pontja szerint árvaellátás az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy gyermekének, örökbe fogadott gyermekének, meghatározott feltételek esetén nevelt gyermekének, testvérének, unokájának járó ellátás.

A Tny. 6. § (2) bekezdése felsorolja a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó hozzátartozói nyugellátások fajtáit, amelyek a következők:

a) az özvegyi nyugdíj;

b) az árvaellátás;

c) a szülői nyugdíj;

d) a baleseti hozzátartozói nyugellátások;

e) az özvegyi járadék.

A jogosultság feltételei.

Az árvaellátásra való jogosultság feltételeit a Tny. 46. §, 54. § (1)-(3) bek.-i, valamint az 55. § (1)-(5) bek.-i szabályozzák.

A Tny 54. § (1) bekezdése a jogosultság tekintetében, annak 46. §-ban foglaltakra hivatkozik. E rendelkezés szerint árvaellátásra az a gyermek jogosult – ideértve a házasságban vagy az éllettársi közösségben együtt élők egy háztartásban közösen nevelt gyermeket is -, akinek szülője megfelel a Tny. 46. §-ában az elhunyt házastársra meghatározott feltételeknek.

A Tny. 46. §-a az alábbiakat állapítja meg:

(1) Özvegyi nyugdíjra az jogosult, akinek házastársa öregségi nyugdíjasként halt meg, vagy akinek házastársa  

a) a 22 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és

aa) az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül, vagy

ab) összesen legalább 2 év,

b) a 22 éves életkor betöltését követően, de a 25 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 4 év,

c) a 25 éves életkor betöltését követően, de a 30 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 6 év,

d) a 30 éves életkor betöltését követően, de a 35 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 8 év,

e) a 35 éves életkor betöltését követően, de a 45 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 10 év,

f) a 45 éves életkor betöltését követően hunyt el, és legalább 15 év

szolgálati időt szerzett.

(2) Özvegyi nyugdíjra az is jogosult, akinek házastársa az (1) bekezdés szerint szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, de az alacsonyabb életkorhoz előírt szolgálati időt az ott meghatározott életkor betöltéséig megszerezte, és ezt követően szolgálati idejében a haláláig harminc napnál hosszabb megszakítás nincs. E harminc napba nem lehet beszámítani a keresőképtelenség idejét.

A (3) bekezdés értelmében szolgálati időnek kell tekinteni azt az időtartamot, ami alatt az elhunyt jogszerző rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy rokkantsági ellátásban részesült.

A Tny. 54. § (2) bekezdése szerint az örökbe fogadott gyermeknek vér szerinti szülője jogán árvaellátás nem jár, kivéve, ha a gyermeket a vér szerinti szülő házastársa fogadta örökbe. A (3) bekezdés pedig kimondja, hogy árvaellátás jár a testvérnek és az unokának (ideértve a dédunokát és az ükunokát is) is, ha őt az elhunyt saját háztartásában eltartotta, és a gyermeknek tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.

Mind e mellett érdemes tudni, hogy az 54. § (3) bek.-ében meghatározott gyermek árvaellátásának folyósítása – az erről szóló elsőfokú határozat közlését követő hónap első napjától – szünetel, ha a tartásra kötelezett hozzátartozó tartásra képessé válik. [TnyR. 64. § (1) bek.]

Az árvaellátás időtartama.

Az árvaellátás időtartamát a Tny. 55. § (1)-(5) bekezdései határozzák meg.

Az árvaellátás legkorábban az elhunyt személy halála napjától kezdődően a gyermek 16. életévének betöltése napjáig jár.

Ha a gyermek nappali rendszerű iskolai oktatásban vagy felsőoktatási intézményben nappali képzésben vesz részt, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a 25. életév betöltéséig jár.

Ha az árva a jogszerző halálakor 25 évesnél idősebb, részére árvaellátás nem állapítható meg, a korábban megállapított árvaellátás pedig az árva 25. születésnapját követő naptól – a folytatott tanulmányoktól függően – megszűnik. Ez alól kivételt képez, ha az árva a 25. életévének betöltésekor árvaellátásban részesült és megváltozott munkaképességű volt. Ebben az esetben addig jár az árva részére az ellátás, ameddig megváltozott munkaképességűnek minősül. Fontos tudni, hogyha állapotjavulás miatt megszűntetik az árvaellátást, az 25 éves kor felett akkor sem állapítható meg újra, ha az egészségi állapota később romlani kezd.

A Központ (Magyar Államkincstár központi szerve) rendkívül indokolt esetben, méltányosságból kivételes árvaellátást állapíthat meg, ha az árva a jogszerző halálakor 25 évesnél idősebb, és felsőoktatási intézményben nappali képzésben tanulmányokat folytat. A központ szintén méltányossági jogkörben meghosszabbíthatja az árvaellátásra való jogosultságot, ha a jogszerző korábbi halálára és az árva tanulmányaira tekintettel a jogosultság az árva 25. születésnapján fennállt.

Ha a gyermek a jogosultság megszűnése előtt megváltozott munkaképességűvé válik, az árvaellátás életkorra tekintet nélkül megilleti.

Az árvaellátásra való jogosultságot nem érinti, ha a gyermek vagy az életben maradt szülője újabb házasságot köt, vagy örökbe fogadják.

Az árvaellátás iskolai tanulmányok címén azt a gyermeket is megilleti, aki

  • betegsége, testi vagy értelmi fogyatékossága, várandóssága, gyermekszülés vagy 3 évesnél fiatalabb gyermekének gondozása miatt a tanulmányait egyéni munkarenddel rendelkező tanulóként végzi,
  • 25 évesnél fiatalabb, és felnőttképzésben vesz részt, feltéve, hogy a felnőttképzés nem távoktatási formában folyik, és a képzés heti átlagos óraszáma eléri a hét órát.

Fontos megjegyezni, hogy iskolai tanulmánok címén az árvaellátás a tanulmányok befejezése hónapjának végéig, a nyári tanulmányi szünet tartamára is jár.  A jogalkotó a szülőt és a vele egy háztartásban élő ellátásra rászoruló gyermeket ezzel a szabályozással kívánja kedvezőbb helyzetbe hozni, megkönnyítve a szülő számára a tanulmányok alatt, a gyermekneveléssel járó költségek fedezését.

Magyarországon a tanuló árva esetén a közoktatási információs rendszer, illetve a felsőoktatási információs rendszer működtetője a tanulói, hallgatói jogviszony létesítését, fennállását és a tanulmányok befejezésének várható idejét a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv megkeresésére a tanulói jogviszony megszűnését, illetve a hallgatói jogviszony szünetelését, megszűnését hivatalból igazolja. Tehát ebben az esetben a jogosultnak (kérelmezőnek) nincsen egyéni teendője.

Külföldi tanulmányok esetén, a tanulmányok folytatását a tanulmányok megkezdésétől számítva egy hónapon belül kell igazolni.

Ha a tanuló vagy hallgató tanulói vagy hallgatói jogviszonya betegség vagy szülés miatt szünetel, e tény az árvaellátásra való jogosultágot nem érinti.

Forrás: pexel.com

Az ellátás összege.

Az árvaellátás összegének mértékét a Tny. 56. § (1)-(4) bekezdései állapítják meg. 

Az árvaellátás gyermekenként annak a nyugdíjnak a 30%-a, ami az elhunytat nyugdíjként halála időpontjában megillette, vagy megillette volna. Az árvaellátásnak a TnyR. 64/D. §-a szerint külön minimum van meghatározva, így annak összeg nem lehet alacsonyabb 24 250 forintnál. A Tny. 59. §-a értelmében több árva esetén mindegyik megkapja a jogszabály alapján őt megillető összeget. Az árvaellátás az özvegyi, illetve a szülői nyugdíjjal ellentétben nem kerül megosztásra. [Tny. 51. §, 59. §]

Összefoglalva a fentieket az árvaellátás alapösszege az alapjául szolgáló öregségi nyugdíj összegének 30%-a, de legalább a már említett 24 250 forint.

Az öregségi nyugdíj 60%-a jár árvaellátásként annak a gyermeknek,

a) akinek mindkét szülője elhunyt

b) akinek életben lévő szülője megváltozott munkaképességű.

Ha pedig a gyermek mindkét szülője után jogosult az árvaellátásra, akkor azt az összeget kell folyósítani, amely számára előnyösebb.

Megváltozott munkaképesség.

Megváltozott munkaképességű az a személy, akinek az egészségi állapota 50%-os. A megváltozott munkaképesség részletes szabályait a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) határozza meg.

Bírói gyakorlat.

17/2000. (V.26.) AB határozat Nem alkotmányellenes az árvaellátásra való jogosultság szolgálati időhöz való kötése. Egyrészt az állam nem köteles minden élethelyzetre társadalombiztosítási megoldást kínálni, a nyugdíjrendszer csak az egyik formája a megélhetést biztosító ellátásoknak. Másrészt pedig árvaellátás az elhunyt jogszerző megszerzett nyugdíjjogosultságára épül, attól függ, ezért a szükséges szolgálati időt megszerzettek és az azzal nem rendelkezők árvái nem tekinthetők homogén csoportnak, így diszkriminációról sem beszélhetünk.

867/B/1997. AB határozat Nem alkotmányellenes, hogy az árvaellátás – hacsak az árva nem megváltozott munkaképességű – 25. életév betöltésekor megszűnik, mivel a gyermekek védelmét kimondó alkotmányos rendelkezés nem keletkeztet alanyi jogosultságot.

EBH2004. 1065. Nem jár az árvaellátás a megváltozott munkaképességű személynek, ha a jogszerző halálakor 25 évesnél idősebb.

Fővárosi Munkaügyi Bíróság M.3325/2006/10. Nem felróható az árvaellátás felvétele az árvának, ha igazolni tudja, hogy a bejelentést megtette, ennek ellenére a Nyufig a folyósítást nem szüntette meg.

Felhasznált források.

Nagykommentár a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényhez – Szerkesztette: Pánczél Áron. Budapest, Wolters Kluwer – Jogtár

1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról (Tny.)

1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről

2016. évi CL. törvény az általános közigazgatási rendtartásról

168/1997. (X.6) Korm. rendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról (TnyR.)

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1 × három =