A sportjog egy szerteágazó jogterület, amely magában foglalja a főbb jogterületeket. Így például a klasszikus polgári jogot, a büntetőjogot, az alkotmányjogot vagy a közigazgatási jogot.

A sportjog azonban nemcsak a hagyományos jogágakból épül fel, hanem ide tartoznak a speciális jogterületek is, mint például: az egészségügyi jog, a biztosítási jog, a nemzetközi jog, a nemzetközi magánjog, a versenyjog vagy a közbeszerzési jog, stb.

Ebből is jól látható, hogy a sportjog egy vegyes szakjogág, amelyben majdnem mindegyik jogterület megtalálható. A sportjog egy viszonylag fiatal jogág, amely mára egy elkülönült speciális szakterületet alkot a jogtudományon belül.

I. Bevezetés; a sport, mint jogintézmény rövid története

A sport hosszú idő óta létezik, azonban annak jogi szabályozása később alakult ki. A sportjog kialakulása a 18. század második, és a 19. század első felére tehető. Ekkor alakultak ki a klasszikus szabadság jogok, majd a később a polgári és politikai jogok. A polgárság egyet jelentett a nép, tágabb értelemben a nemzet fogalmával. Ennek értelmében a szabadság jogok a politikai jogokkal együtt, nem a polgárt, hanem az egész népet, nemzetet megillették. E jogokat első generációs jogoknak nevezik. Ezek a jogok a teljesség igénye nélkül például az élethez való jog, az emberi méltósághoz való jog, a személyes szabadsághoz való jog, a gyülekezéshez való jog, stb.

A 19. században kiépül a szociális állam, amely elkezd gondoskodni a polgárairól. A szociális állam kiépülésével együtt megjelennek a második generációs jogok. Ide tartoznak a szociális jogok, mint például: a foglalkoztatáshoz való jog vagy az egészséghez való jog.

Az egészséghez való jog intézményesülésével egyidejűleg jelentek meg olyan szolgáltatások, amelyek az embereket az egészséges életmódhoz hozzá segítették. Ilyen tevékenység volt a sport.

Nemzetközi szinten a sport jogi szabályozása a 20. században intézményesült. Egészen pontosan 1966. december 16-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelynek 12. cikke kimondja, hogy ,,Az államok elismerik mindenkinek a jogát arra, hogy a testi és a lelki egészség elérhető legmagasabb szintjét élvezze”. [Princzinger, 2010.] Hasonló cél fogalmazódik meg a New York-i Gyermekjogi Egyezményben is (a Gyermekek Jogairól Szóló Egyezmény – New York, 1989. november 20.). E két egyezmény elfogadása megteremtette a sportjog nemzetközi alapját, vagyis kialakult a nemzetközi sportjog. A két egyezmény ratifikálásával az államok  magukra nézve kötelezőnek fogadták el ezen egyezmények tartalmát, amely az egyes államok nemzeti sportjogi szabályozásába fokozatosan beépült.

Magyarországon a Reformkor (1825-1848) előtt, és után is egy-egy törvénytervezet szabályozta a testmozgást és a testnevelést, de nem tették kötelezővé. A bethleni konszolidáció időszakában (1921-1931) fogadták el a testnevelésről szóló 1921. évi LIII. törvényt, amely a testnevelést állami feladatként jelölte meg. A szocialista érában a sport teljes állami irányítására került sor. Ebből is következik, hogy egységes sportjogi szabályozás a fentebb említett időszakokban nem volt.

Magyarországon először a rendszerváltást követően jelent meg az egységes sportjogi szabályozás. Ennek alapját a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) teremtette meg. Az Alkotmány 67.§ (1) és 70/D.§ (1) bekezdései adtak a sportnak létjogosultságot állami kerteken belül.

Alkotmány ,,70/D.§ (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. 

(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.”

,,67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.”

Magyarország 2012. január 1-jétől hatályos Alaptörvényének XX. cikke pedig a következőképpen fogalmaz:

Alaptörvény ,,XX. cikk (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.”

Jól látható, hogy a két normaszöveg kisebb eltéréssel ugyan, de majdnem azonos. A korábban hatályban volt Alkotmány, és a most hatályos Alaptörvény mellett a sportot három törvény szabályozta, illetve szabályozza. A rendszerváltást követően az első sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény, majd a 2000. évi CXLV. törvény, végül a ma is hatályos sportról szóló 2004. évi I. törvény. Így jelenleg a sport intézményét alapvetően két törvény, az Alaptörvény és a sportról szóló 2004. évi I. törvény szabályozza. A két törvény mellett számos más jogszabály is a sportjogi szabályozás alá tartozik.

A rendszerváltást követő elmúlt 30 évben megalkotott és elfogadott, majd kihírdetett három sporttörvény is jól mutatja, hogy a sportjogi szabályozás egy stabil alapot kapott, hiszen az Alaptörvény mellett egy egységes sporttörvény szabályozza sportot, mint az egészséges élet megőrzésének eszközét. Az eddigi rövid történeti bevezető alapján egyértelműen megállapítható, hogy a sportjog mára egy külön, vegyes szakjogágat képvisel a jogtudományon belül.

Forrás: 2ser.com

II. A sportjog fogalma

A sportjog a sportot szabályozó jogi normák összessége. A sportjog a sportot, mint testedzési és testfejlesztési tevéknységet teljes egészében szabályozza.

Az Európai Sport Charta 2. cikke szerint: ,,A sport minden olyan fizikai tevékenység, amely esetenként vagy szervezett formában a fizikai és szellemi erőnlét fejlesztését szolgálja, társadalmi kapcsolatok teremtése, avagy különböző szintű versenyeken való eredmények elérése céljából.”

A sportjog, mint minden más jogág szabályrendszerét normák alkotják. A norma a jog legkisebb, még értelemmel bíró eleme, általános magatartási szabály. A norma három részből áll: hipotézis (tényállás), diszpozició (előírás) és szankció (jogkövetkezmény).

III. A sportjog szabályozása

Ahogy arra korábban már utalás történt, a sportjog egy szerteágazó jogterület, amelyet sok jogszabály szabályoz. Itt példálózó jelleggel azok a jogszabályok kerülnek felsorolásra, amelyek a jogterület szempontjából fontosak.

E jogszabályok a következők:

  • Magyarország Alaptörvénye
  • 2004. évi I. törvény a sportról
  • 2013. évi V. törvény a polgári törvénykönyvről
  • 2012. évi C. törvény a büntető törvénykönyvről
  • 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
  • 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről
  • 1996. évi LXV. törvény az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről
  • 39/2004. (III.12.) Korm. rendelet a sportfegyelmi felelősségről
  • 43/2011. (III.23.) Korm. rendelet a doppingellenes tevékenység szabályairól
  • 41/2004. (III.12.) Korm. rendelet az olimpiai járadékról
  • 7/2001. (X.4.) ISM rendelet a tanköteles fiatal munkavállaló sportcélú foglalkoztatásáról, stb.

Felhasznált irodalom:

  1. Princzinger Péter: Sportjog I. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2010.
  2. Sárközy Tamás: Magyar Sportjog – Az új Polgári Törvénykönyv után. Budapest, HVG ORAC Lap-és könyvkiadó Kft., 2015.
  3. Nemes András: Jogi és sportjogi ismeretek. Budapest, HVG ORAC Lap-és könyvkiadó Kft., 2011.
  4. Európai Sport Charta 2. cikke
Forrás: pexels.com
0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

16 + tizennégy =